Ígértem még egy-két helyi érdekességet. Nem biztos, hogy mindenkinek új, vagy furcsa minden, de nekem igen. Először is a gyalogos közlekedésre oda kell figyelni, mert mint ahogy az autós közlekedés, ez is fordítva van. Ha szembe jönnek veled, balról kerüld, különben nagy esély van az összeütközésre. Ez nem tűnik bonyolultnak, de egy élet berögződése után nem mindig könnyű észben tartani.
Azt olvastam valahol, hogy az autósok udvariasak a gyalogosokkal, szinte szét se kell nézned, ha lelépsz az útra. Nem tudom, hogy az országban bárhol így működik-e, de Perth-ben ne próbáld meg, ha élni szeretnél. Reggelente egy négysávos úton kell keresztül mennem a buszhoz, ami nem mindig egyszerű. Az egyik reggel úgy késtem le a buszt, hogy félig átmentem az úton, amikor beállt a busz a buszmegállóba, majd így álltunk kb. 2 percig, majd a busz elindult, és csak sokkal utána tudtam átmenni az úton. Ez igencsak dühítő. Persze most mondhatjátok, hogy miért is nem léptem le az útra, de ha a kocsik egymást érik, és 70 a megengedett sebesség, tuti nem tud megállni, ha lelépek elé. Már majdnem a lábamon hajtottak át, de akkor sem engedett volna át egyik paraszt sem, pedig elég egyértelmű volt a szitu. Szóval azért itt is vannak bunkók.
A belvárosban ingyenes buszjáratok vannak, a yellow cat, blue cat és a red cat. Ez a nevük, nem számuk van. Ezek 3 különböző útvonalon járják körbe a belvárost.
Múltkor láttam egy nőt csadorban, szögecses cipővel és táskával. De nem ám a kicsi fajta, igazi nagy szögecsek álltak ki róla. A csadorhoz nem igazán ment, elég furi volt. :)
A digitális tv adások nagy része itt ingyenes. Több, mint 30 csatornát ingyen fogunk. A legtöbb csatornának az összes műsorához van angol felirat is, úgyhogy nagyon jól lehet gyakorolni az angolt.
És még egy kicsit a buszokról. A buszmegállók gyakran fordítva vannak, ami azt jelenti, hogy a falrésze van az út felé. Először nagyon furcsa volt, de most már kezdem megszokni, és azért ennek is megvan a logikája. És mindenképp megemlítem a babakocsisok és tolókocsisok helyzetét a buszon. Otthon mint tudjuk, ez elég mostoha, és erősen ki vagy szolgáltatva mások segítségnyújtási hajlandóságának. Szóval sose szerettem otthon buszra babakocsit vinni, mert nem tudtam, hogy fel tudok-e szállni, vagy éppen a leszállásnál segít-e valaki. Itt más a helyzet. Nem csak a buszokon gondolnak rájuk úgynevezett "priority seat"-tel, de még a felszállásnál is jobban segítve vannak. Tolókocsist otthon nem láttam utazni, itt nagyon udvariasak, mindenki megvárja, míg lemegy a palló, és a buszsofőr kiszáll, és feltolja a tolókocsis személyt. Babakocsival úgyszintén nagyon előzékenyek, szintél leengedik a pallót, és ő száll fel elsőnek. A múltkor egy babakocsis későn ért oda, a tömeg mögött állt, ezért a sofőr dudált, és mutatta, hogy mindenki álljon félre. Amíg a babakocsis nem szállt föl, senki sem szállt föl.
És még egy kicsit írok az ausztrál őslakosokról. Múltkor a tanárnő kérdezte, hogy mi a véleményünk róluk, illetve mit hallottunk róluk. Hát nem túl sok jót tudtunk mondani. Alkoholisták, büdösek, agresszívak, gyakran hajléktalanok, nem igazán szeretik őket, és ez enyhe kifejezés. Aztán megkérdezte a tanárnő, hogy tudjuk-e, hogy miért. Persze ezt senki nem tudta. Amikor a mai felnőttek még csak kisgyerekek voltak, a fehérek el akarták törölni az aboriginal kultúrát. Ez nem igazán sikerült, mert nagyon erős gyökerekkel rendelkeztek, és nagyon összetartóak voltak. Ezért a fehérek azt találták ki, hogy beolvasztják őket, és rájuk kényszerítik a kultúrájukat. A gyerekeket elrabolták a szüleiktől, begyűjtötték őket, és nem éppen csodás körülmények között felnevelték őket. Nem készültek feljegyzések arról, hogy kik voltak a szüleik, így esélyük sincs megtalálni őket. Teljesen gyökerüket vesztették ezek az emberek, iszonyatos dolgokat megélve. Az érem két oldalát ismerve máris másképp nézünk rájuk. Akit bővebben érdekel, készült erről egy film is, a Rabbit Proof Fence. Csak ajánlani tudom, nagyon érdekes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése