2013. október 23. Hírek 14.

Itt a tavasz, itt a póközön. :)
Azt hiszem, ez egy igencsak tényfeltáró cím, és sajnos igaz. Nyertes pókunk a black house spider.

Szóval ő az a cukiság. Először ahogy a neten kutattam, egy még veszélyesebbel kevertem össze, és halálra rémültem, hogy gyereknél 15 percen belül halálos a mérge, de aztán megnyugodtam, hogy ez egy szelídebb fajta, itt kb. egy óránk is van az ellenszérum beadására, ha megcsíp. És ez nem vicc. Úgyhogy amikor a kislányom elkezdett egy pókhálóban turkálni, hogy "Nézd anya! Pókháló!", hát megfagyott az ereimben a vér. De vettünk nagyon jó kültéri és beltéri rovarirtót, és körbefújtam vele a kertet. Másnapra az udvar tele volt póktetemmel, és egy csótány is megdöglött. A "halottak" száma napról napra emelkedett.Mostmár inkább nem figyelem, és szóltam Lacinak, hogy takarítsa fel a dögöket. A lakást is körbefújtam, bár még bent csak másfajta pókot láttam. Azóta ha látok is, már csak a tetemet kell kidobni. Meg kell hagyni, ezek az ausztrálok aztán tudják, hogy mitől döglik a pók. :)
De beszéljünk szebb dolgokról. A munkahelyemen megkaptam a fizetés nélküli szabadságot, úgyhogy 2015. januárjában megyünk haza látogatóba. Akinek ezzel a késői hazautazással csalódást okoztunk, sajnáljuk, de nekem mindenképp akkor kell hazamennem, hogy a munkahelyemtől végső búcsút vegyek, és sajnos félévente nem tudunk még hazaugrálni. Kár, hogy nem nyáron kell hazamennem, mert a telet már egy életre megutáltam. De semmi sem tökéletes. Szeretettel gondolok a munkámra, és ezt azok közé a dolgok közé sorolom, amik hiányoznak. Szerettem katona lenni, mindig is büszke voltam rá, hogy nem a "megélhetési" katonák közé tartozom, hanem azért vonultam be, mert jelentett számomra valamit az egyenruha. Sajnos mégis a megélhetés, az egyre csökkenő fizetés hozta meg a végén az elhatározást. Habár ezt csöppet sem bántuk meg. :) De megint jól elkalandoztam.
Szóval, jelenleg gyerekekre vigyázok itthon. El tudom képzelni, hogy akik ismernek, most nevetnek. Akik nem, azokkal maradjunk ennyiben. :) Nem részletezem, de nem ez álmaim melója, ezért már egy ideje nézelődtünk, hogy merre kéne továbbhaladni. Mostanra nem csak az ötlet és az elhatározás született meg, de meg is tettem az első lépést. Elkezdtem egy masszázstanfolyamot. Szeretek masszírozni, és ez itt hiányszakma. Ismerőseim tudják, milyen remekül tudok évekre előre tervezni, úgyhogy már a saját masszázs szalonomat is látom magam előtt. :) Optimizmusért sose kellett a szomszédba mennem. Szóval hétfőn és kedden volt az első két nap, és folytatom tovább. Már van egy kezdő oklevelem, nemsoká kezdem a certificate IV-et, és meg sem állok a diplomáig. Ha már valamit csinálunk, csináljuk jól. :)
Tehát hétfőn reggel fél10-kor (mert itt nem szeretnek korán kelni) elkezdődött a tanfolyamom. Volt egy távol-keleti nő, aki csak annyit beszélt angolul, hogy "I English" és mutatta, hogy kicsit. :) Nem kicsit voltam megdöbbenve, hogy hogyan is gondolja, de aztán be kellett vallanom magamnak, hogy teli vagyok előítéletekkel, ugyanis nem csinálta rosszul a masszázst. De ne rohanjunk előre, még mindig hétfő reggel, felhívom Lacit, és mesélem neki, hogy nem én vagyok a legbénább angolból, mire letettem a telefont, odajött hozzám egy lány, hogy de meglepődött, hogy magyar beszédet hall, és de örül neki. Persze magyarul. Hát én is megörültem. Így született egy újabb barátság Estherrel, akinek a szülei költöztek ki ide, de fontosnak tartották, hogy ő is beszéljen magyarul. A nem kis létszámú magyar kolóniát igazolni látszik, hogy gyakran futunk magyarokba, és az is ilyenkor az eszembe szokott jutni, hogy ha egy magyar azt hiszi, hogy kutya nem érti, hogy mit mond, és nyugodtan fikázhat másokat, tuti van a közelében még egy magyar. :)
Íme az oklevelem:

A másik jó hír, hogy a High Care Center is kiadta az oklevelem, mint cellulit-terapeuta, ráadásul angol nyelven, így már tényleg elindulhatok új munkát keresni.
Nemsoká újra jelentkezem, és írok még a gyalogátkelő helyek érdekes működéséről, de mivel nem akarok hülyeséget írni, és kétlem, hogy úgy működik, ahogy értelmezem, előbb utána járok. :)

2013. október 8. Hírek 13.

Itt az ideje, hogy újra jelentkezzek. Eddig nem sok izgalmas történt velünk, egy idő után itt is csak az "unalmas" hétköznapok telnek. Persze mennyivel másabb itt telnie. :)
Dolgozunk, tanulunk, és eddig keveset kirándultunk, mert rengeteget esett az eső, és hűvös is volt egy kicsit hozzá. De végre minden megváltozott. Bár eső még néhanapján van egy kicsi, és gyakran látni felhőket, végre tényleg teljes értékűen megérkezett a tavasz. Ez otthon már nyárnak is megteszi, de mivel itt a nyár ezerszer keményebb, maradjunk a tavasz meghatározásnál. Szóval már nem fázunk, tehát egyre többször kidugjuk itthonról a fejünket, még ha csak rövid kirándulásokra is. A tengerpart ide 10km, és a belváros is nagyon közel van, úgyhogy lehetőségeink korlátlanok.
Kb. egy hete a belvárosban kirándultunk Sacival, a barátnőmmel, Nikivel, és a kislányával, Larával, akiről már írtam, hogy Saci legjobb barátnője. Még ha ezzel Larát idegesíti is néha. :)
Egy pár kép a belvárosról, amerre jártunk:

Sacit babakocsival vittem, ami Magyarországon egy komoly vállalkozás, hiszen a buszok általában lépcsősek, és vagy segít valaki, vagy nem. Tudom, hogy erről már írtam, de akkor se bírom ki, hogy ne írjak róla. Babakocsival mindenki nagyon udvarias. A buszra először szállok fel, automatikusan engednek előre, a sofőr engedi a rámpát, hogy könnyebben fel tudjam tolni a kocsit, és vannak a buszokon "priority" ülések a babakocsisoknak és az időseknek, és el is fér ott a babakocsi. Szóval tényleg szuper. Meg Sacinak is élmény számba megy a buszozás, mert általában kocsival megyünk mindenhova. Igazából nagyon olcsó a benzin, ha már két felnőtt utazik, jobban megéri kocsival menni a legtöbb helyre.
A belvárosi ingyenes buszokról is írtam már, de most utaztam vele először. Meglepő volt számomra, hogy kiírják a buszmegállóba, hogy hány perc múlva jön a következő járat, és tényleg csak percek kérdése, és tényleg akkor jön, amikor írja. :)

A hyde parkba is rendszeresen ellátogatunk, mert szuper a játszótere, meg a tava is. Már üzemel a szökőkút játszótere is, majd erről is készítek egy pár képet. Itt egy halom féle szökőkútban játszhatnak a gyerekek. Ilyen több helyen is működik, de amiket eddig láttam, ez a legjobb. A hattyúk is szépen nőnek.

Az állatkertet is meglátogattuk végre, és éves bérletet vettünk, mert nagyon szeretjük. Tuti sűrűn megyünk majd. Nagyon nagy, rengeteg állattal, és gyönyörű. A facebookon aki ismer, rengeteg képet láthatott róla, de azért ide is felteszek egy párat. :)

Voltunk még a claremonti banzájon, ami a királynő születésnapján kezdődik - legalábbis ahogy Western Ausztráliában tartják, mert hát ahány állam, annyi időpont :) - és egy hétig tart, ezért gondolom, hogy a királynő születésnapját hivatott megünnepelni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a majálist megszorozzuk sokkal, és felturbózzuk. Bár törökmézet sehol nem láttam... :) Rengeteg sergő van, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, meg állatsimogató, meg tevegelés, pónilovaglás, lovas bemutatók, minden este nagy tűzijáték, meg persze minden eladó. De ők már nem aprózzák el, hogy egyesével vásárolj. Nem ám! Az sok idő, meg macera. Rengeteg csomagot árulnak. Különböző értékű játék- és édességcsomagok tömkelegét lehet megvásárolni, vagy éppen nyerni. Nem semmi látvány volt. A lovas sergőt Saci imádta, de a sárkányostól megijedt, meg kellett állítani, hogy leszállhasson, de persze azóta is hallgatom, hogy majd újra felül rá. Egy pár kép:

És persze nem maradhat ki az óceán meglátogatása. Egy új partot fedeztünk fel a közelben, ahol a kövek megtörik a hullámokat, ami Sacinak nagyon tetszett, és rengeteg a kagyló. North beach a hely neve.

A napokban ezek történtek. Mivel jön a nyár, egyre többet kirándulhatunk, úgyhogy a nyáron biztosan sűrűbben jelentkezem. Puszi az otthoniaknak!!!!